Memory Café Dubaiban – tapasztalataink az Egyesült Arab Emírségek demensellátásáról

 

Egy hete az Ápolás Extra Egyesület képviseletében részt vettünk egy Memory Café rendezvényen Dubaiban, ahol lehetőségünk nyílt testközelből látni, hogyan zajlik a demenciával élők ellátása az Egyesült Arab Emírségekben. Bár Dubai csillogása és modernitása elsőre eltakarhatja a valódi társadalmi rétegeket, mi igyekeztünk a felszín mögé nézni – és őszintén szólva sok tanulsággal tértünk haza.

 

Zárt családok, nyitott kérdések

 

A legmeghatározóbb élményünk az volt, hogy mennyire zárt közösségekben élnek az arab családok. Sok idős ember nem kerül be intézményes ellátásba, hanem otthon, többgenerációs háztartásokban gondoskodnak róluk – gyakran külföldi háztartási alkalmazottak segítségével. A családok kulturálisan mélyen elkötelezettek az idősek iránt, de sokszor nem beszélnek nyíltan a demenciáról. Tabu téma. A betegség gyakran „csak öregedésnek” van elkönyvelve, nem pedig diagnosztizált állapotként kezelve.

 

A zártság azt is jelenti, hogy az ellátás minősége nagyon eltérő lehet: van, ahol magánorvosi csapat gondoskodik a betegről, másutt egyedül marad a gondozó és a család. A Memory Café épp ezeknek az elszigetelt embereknek próbál közösséget teremteni – és ez nagy dolog egy olyan társadalomban, ahol a demencia nyilvános felvállalása még ritka.

 

Miben más a dubai ellátás?

 

Dubai modern, gazdag város – de a demensellátás ott sem egységes. Nincsenek nagy állami idősotthonok, mint nálunk. Ehelyett különleges magánintézmények, kisebb közösségi terek és mozgó programok (mint a Memory Café) segítik az időseket és hozzátartozóikat. Az ellátás jellemzően drága és exkluzív, de ahol elérhető, ott nagyon magas színvonalú: szenzoros terápiák, aromaterápia, digitális játékok, egyéni figyelem.

 

Ami minket igazán szíven ütött, az az, hogy mennyire elszigeteltek a gondozók is. Egy idős emíri nő lánya elmondta: „Az anyukám már nem tudja, ki vagyok. Mégsem tudok senkivel erről beszélni. Csak mosolygok, amikor vendégek jönnek, és úgy teszünk, mintha minden rendben lenne.” Ez a mondat maradandóan velünk maradt.

 

Amit magunkkal hoztunk

 

A dubai tapasztalat azt tanította nekünk, hogy a demencia nemcsak orvosi, hanem kulturális kihívás is. Nem elég terápiákat és programokat szervezni – a tabukat is oldani kell. Nagyra értékeljük, hogy Dubaiban már vannak kezdeményezések, amik ezt megpróbálják. Nekünk, magyar szakembereknek is tanulság, hogy mennyire fontos a nyílt kommunikáció, a közösség, és az, hogy merjünk beszélni a nehézségekről is.

 

Egy idő után nem a díszletek számítanak, hanem az emberek arca, a szemükben ülő fáradtság vagy épp a hála. Ezeket hoztuk haza. És ezeket szeretnénk továbbadni – itt, az Ápolás Extra közösségében is.